Történelmi áttekintés

 

SOROKSÁR FÖLDRAJZI FEKVÉSE
 
Soroksár, Budapest XXIII. kerülete, a Duna bal partján a pesti oldal legdélibb közigazgatási egysége. Északon a XX. kerülettel, Pesterzsébettel, keleten a XVIII. kerülettel, Pestszentlorinccel és Pestszentimrével. Délkeleten Gyál községgel, délen Alsónémedivel és Dunaharasztival határos. Nyugaton a Csepel-szigettol a Ráckevei-Dunaág választja el. Sík terület, a Balti-tenger feletti magassága 99-110 m között van. A talaj folyóvizi homokból és az ártérrol kifújt finom hullóporból keletkezett lösziszap. Éghajlata mérsékelten meleg-száraz, évi átlagos homérséklete 10,2oC. Az uralkodó széljárás északnyugati.

Az 1938. évi nagy árvíz vízborította területei nagyjából a Duna 10 000 év elotti medrével és folyásával azonosíthatók. Ebben az idoben melegebb lett az éghajlat, több csapadék hullott, megszünt a löszképzodés, a fagy okozta aprózódás, a felszín alakításában a Duna és az északnyugati szél a legfontosabb tényezo. A legkülönbözobb sorrendben elhelyezkedo homokformák között levo buckákkal tagolt laposok a szabályozásig a dunai árvizek levezetoi maradtak. A rossz lefolyású nedves rétegek ásásával szüntették meg, ilyen pl.a Nagymocsár-árok, Nagy Lecsapoló-árok (Gyáli-patak) Vecsés, Gyál és Soroksár között.
A csatornázás és szabályozás a pesti síkság természetes növény –és állatvilágát alapvetoen nem változtatta meg. A soroksári Péterimajorban található botanikus kert különleges növénygyujteményével, valamint a soroksári-ráckevei Duna-ágon található úszólápok különleges jelentoséguek.

A kerület városrészei
Újtelep. Az 1920-as években a pesterzsébeti Vörösmarty utca végén, az új temeto környékén egy új városrész kezd kialakulni Lóállás dulo, Újtelep néven. 1928-ra kb. 100 ház épült fel ezen a területen. Éveken át folyt a vita Pesterzsébet és Soroksár között a terület hovatartozásamiatt.

A soroksáriak átengedték volna Erzsébetnek Újtelep 89 holdját, de ezért cserébe más földterületeket kértek. A vita végül lezárult, Soroksár községhez csatolták Újtelepet. Amikor 1934-ben kilakoltatták a pesterzsébeti Hangya-telep szegényeit, közülük többen itt telepedtek meg.

Az eloljáróság az ide települtek által engedély nélkül felépített „lakóhelyeket” bontásra ítélte, de a foszolgabíró nem merte felvállalni azt, s az általa írt jelentés – melyben a Hangya-telep szegényei által valóban engedélyek nélkül felhúzott lakóhelyek megmentésért küzdött – eredményeként elálltak a bontástól.

Millenniumtelep: A fováros és a környéke iparának jelentos fejlodése hatására újabb és újabb területet parcelláztak a századfordulón. A Millenniumtelep nevében is viseli a parcellázás idejét. A fováros és a környezo települések, így Soroksár is, a honalapítás 1000 éves évfordulójára készülve, új épületekkel, új negyedekkel gazdagodott. Erre az idore tervezték e terület felosztását is, de a telep kialakulása az 1910-es években kezdodött meg. Azt, hogy mennyire dönto volt a gyors megközelítés az új telep kialakítása szempontjából, bizonyítja a Millennium Telepíto Rt hirdetése: „Egyetlen alkalom Budapest környékén telket szeretni, a fovárostól 24 percre, a Soroksári úti HÉV vonala mentén.” A terület 150-200 négyszögöles parcellákra osztották, és ölenként 6-12 koronáért árusították. 10 éves részletre adták, s a vételár 10%-át kellett elore kifizetni. Foleg alkalmazottak, nyugdíjasok vásárolták meg ezeket a telkeket, s a 20-as évekre a településrész megközelítoleg elnyerte mai formáját.

A hivatalosan elfogadott soroksári városrészek között Soroksár-újtelep és a Millenniumtelep szerepel. A lakosság körében ismertek, és használtak még a következo elnevezések: Apostol-hegy, Bólyai –lakótelep, Duna-hegy, Juhász-hegy, Molnársziget, Ócsaihegy, Orbánhegy, Peres-hegy, Péterimajor, Vargatelep, Wesselényitelep, Zsellérdulo, Szentlorinci úti lakótelep.

Az 1920-as évek végén sor került még a községben néhány terület parcellázására. 1927-ben Hetsch Ödön ügyvéd birtokrészét, az u.n. Halastó részletet parcellázták fel házhelyeknek, ez az ún. Hetschtelep.

Történelem
A Duna mindkét oldalán már évezredekkel ezelott kialakult az emberi településre alkalmas környezet (kellemes éghajlat, megfelelo mennyiségu csapadék, a víz közelsége, muvelésre alkalmas környezet (kellemes éghajlat, megfelelo mennyiségu csapadék, a víz közelsége, muvelésre alkalmas termoföld s nem utolsó sorban, így a pesti síkságon is a korai régészeti kultúráktól napjainkig kontinuitást találunk.

A Duna bal partján eloször a neolitinum embere telepedett meg.

Soroksáron az elso megtelepült lakosság a magyarországi kora bronzkori kultúrák egyik legsajátságosabb csoportja, a harang alakú edények kultúrájának népessége volt. A kultúra névadó kerámiája finom technikájú, vöröses agyagból készült. A kora bronzkori kultúránál jóval gazdagabb emlékanyagot. Urnatemetok egész sorát hagyta hátra a középso bronzkori kultúránál jóval gazdagabb emlékagyagot, urnatemetok egész sorát hagyta hátra a középso bronzkori „vatyai” kultúra. A soroksári határban 1881-ben a zimonyi vasútvonal építésekor találtak urnatemetot. A leletek között fedett urnát, tojás alakú, tölcséres szájú, kétfülu urnát bögréket találunk.1882-ben újabb sírokat tártak fel, majd a 30-as években még néhány sír lelteit gyujtötték egybe.

Az i. e. I. évszázadból egy késo vaskori telep szórványleleteit gyujtötték össze a Gyáli-patak partján, a Kertészeti és Szolészeti Foiskola tangazdasága területén, ahol a megtalált tál töredéke adott lehetoségu, határmenti erod maradványaira bukkantak. A rómaiak idején, a mai Soroksár területén, a Dunaharaszti és Soroksár közötti mezsgyehatáron egy stratégiai jelentoségu, határmenti erod maradványaira bukkantak. A Duna jobb partján Téténynél, a Csepel-sziget túlsó felén álló Campora erodítéssel együtt védte a Pannónia felé vezeto dunai átkelohelyet. A római birodalom megszunte után a népvándorlás évszázadai következtek. Jelentosebb leletanyag az avarok korából maradt.

A honfoglaló magyarok valamelyik törzse nagy valószínuséggel a Csepel-szigeten alakította ki központi szálláshelyét. A feltárt sírok gazdag leletanyagai jelzik az itt eltemetettek vezeto-és középréteghez való tartozását. Egy, a Soroksár déli határához közel eso település, Taksony elnevezése is bizonyítani látszik azt a tényt, hogy a honfoglalás idején Soroksáron is szállást vettek a bevándorló magyarok. Az Ócsai úton egyszeru mellékletu, magányos férfi sírjából lócsontok, lószerszámok kerültek elo. A mai Grassalkovich út mentén feltárt sírok leletei közül említésre méltó a 3 fenyomintás íjmerevíto csontlemez, 5 nyílhegy, tegezvasalások, 3 szálból font nyakperec. A Gyáli-patak déli oldalán levo magas dombok szélfújásos oldalán Árpád-kori edénytöredék egyértelmuen bizonyítja a honfoglalás idejébol való származást, mivel ez a korszak jellegzetes edénye volt. A régészeti feltárások során építmény alapfalait, valamint felmeno falakat alkotó kváderköveket találtak. A kör alakú alapfalak templom alaprajzát mutatják.

A Haraszti út és a Duna közötti területen, Szentdienes középkori falu nyomait tárták fel. A leletmentés során 8 csontvázat, valamint Árpád-kori és késo középkori falu nyomait, cserepeket, paticsot, állatcsontokat gyujtöttek össze. A Szentdienes elnevezés minden középkori térképen szerepel.

Okleveles emlékeink 1067-ben említik eloször a falut, mégpedig az Aba nemzetségbeli Péter comesnek, a százdi monostornak adott egyik adománylevelében „Swrwk”néven.
A mai településsel való azonosságot alátámasztja az a körülmény, hogy ugyanott olvasható, mint a szomszédos helységekrol, Gubacsrdól, Nyiregrol, Szalda nevu birtokrészekrol, melyek ma is szomszédai Soroksárnak. Anoymus, Magyarország név szerint nem ismert történetírója, a legnagyobb valószínség szerint a csepeli kis Duna-ágat nevezi „Surcusar”-nak. Nem világos, hogy valójában mit értett „Surcusar” alatt. A fogalom megfejtésén történészek, nyelvészek dolgoztak, de eltéro eredményre jutottak. Pais Dezso úgy véli, a „Surcusar”szó elso része azt jelenti, hogy „sark” vagy „sarok”, azaz kanyarulat. Az utolsó szótag, tehát a „sar” jelenthet folyómocsarat vagy mocsaras folyót. A XIII. századi tatárjárás idején a település elpusztult, mivel ezen a környéken heves harcok tomboltak. A kalocsai érsek felszabadító csapatait is a gubacsi mocsaraknál csalták torbe a tatárok, és semmisítették meg.

1390-ben találkozunk ismét a falu nevével, amikor a helység nevét viselo Soroksári család kezén van. Családi örökség, majd pedig egyezség folytán, 1429 körül az Adonyiak birtokába került.

1431-ben Soroksár már pusztaként szerepel, így szerzi meg ekkor, a Harasztiban lakó Uras Gergely. A század közepén Gubacs tartozékaként hallunk róla, így szerezték meg egyik részét a Rozgonyiak, 1748-ban ugyanis a másik részét (Soroksárpusztát) a pesti domonkosok kapták meg Bessenyei Mihály végrendeletébol és Kenderesi Balázs adományából.

1478-ban Haraszti Ferenc, a legendás híru szörényi bán kapta csere útján az Adonyiak részét, A Haraszti család már a szomszédos helységek – Haraszti, Szentdienes és Kerekegyháza – felett is rendelkezett. (A fent említett Kerekegyháza helység nem azonos a Kecskemét melletti Kerekegyházzal.) a Soroksáry család leszármazottai a mai Solt járásban megalapították Jakabháza helységet, amely idolegesen Soroksár nevét is viselte, ami az idok folyamán összecserélésekhez vezetett.

A Duna jobb parti településein a XIV. század végén, a XV. Század elején szintén kimutatható a pusztásodás ténye. A falvak jobbágyai szoloket telepítettek szántóföldjeik helyére, ezeket pedig eladták a városi polgároknak. (A szolo ugyanis nem tartozott a jobbágy telki állományhoz, így muvelojének nagyobb szabadságot adottJA parasztok ezután elhagyták a földet, s beköltözve – így igyekeztek megszabadulni a földesúri hatalomtól. A Duna bal partján, Soroksáron is – szolok nélkül – hasonló folyamat zajlott le, csak irtt Pest kereskedelmi, piaci lehetoségei, közelsége játszotta a dönto szerepet.
A falvak egy részének pusztulása nyomán a lakosság kisebb része a városokba költözött, a nagyobb rész pedig vagy ott maradt, vagy a két mérföldes körzeten kívüli falvak népességét növelte. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a jobbágyok anyagi helyzete javult volna, mert a puszták földjei nem a szántóföldi területet növelték, hanem azt a földesurak, üzletelo városi polgárok s néhány nagygazda hasznosította dönto részben, állattenyésztés céljára.
Mint ismerjük, kerületünk területe, illetve a gubacsi csata eseményei szorosan kapcsolódnak a parasztháború eseményeihez.

Bakócz Tamás esztergomi érsek pápai bullával keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen, melynek vezéréül Dózsa György végvári vitézt jelölte ki. Dózsa György serege Pest déli külvárosába, illetve a Pest és Gubacs közötti mezon szállt meg. Pest és Buda szegény polgárai közül sokan csatlakoztak Dózsához. Amikor a fourak megijedtek a parasztok tömegétol és fel akarták oszlatni a sereget, Dózsa május 15-én az urak ellen fordult. A parasztsereg zöme elvonult Pest alól, de Dózsa a gubacsi mezon hagyott egy tekintélyes csapatot az elozo megfigyelésére. A gubacsi és környékbéli parasztok fo sérelmeik miatt is (súlyos adó, igazságtalan vámok, hajóvámok) feltehetoen csatlakoztak a sereghez, amelyet a királyi csapatok – Bornemissza János budai várnagy vezetésével – szétvertek. A csata elvesztése és az azt követo kegyetlen megtorlás a környezo települések fejlodését is megtörte.

A költözködési jog, 1514-ben törvényben kimondott eltörlése, nem tette lehetové, hogy az elmenekültek, meghaltak helyett újabb beköltözok jöjjenek. Rövidesen újabb pusztulás következett. A mohácsi csata után 1526-ban a török sereg feljött Budára, és itt mindent elpusztított. Míg a városok újra tudták építeni a házakat, a környezo falvaknak ez már csak kis részben sikerült. Pesttol délre csak romos templomokról emlékeznek meg a források és csak Soroksárnak – amely 1506-ban már ismét népes falu volt – sikerült a török hódoltság után benépesülnie. A török uralom 145 éve alatt e területen nem volt lakott település.
Soroksár betelepítése. A minden fejlodést egy ideig megállító török megszállás és háborúk végzetesen hatottak Soroksár életére. A súlyos adóterhek, a mind surubben portyázó csapatok a népességet arra kényszerítették, hogy békésebb vidékre meneküljön, minden vagyonát otthagyva prédául . A törökök saját törvényeik szerint osztották szét a birtokot. Hosszú ideig nem hallunk ezután Soroksárról. 1635körül, puszta jellege mellett a Röthy család birtokában találjuk Gubacs-, Szentlorincpusztákkal együtt. Családi kapcsolat révén 1667-ben Vattay Pál birtokába jutott Soroksár, Gubacs,-Szentlorinc,-Péteri,-és Csömörpusztákkal együtt, mint összefüggo birtoktest. A Vattay család erre a birtokára a kor szokása szerint királyi adománylevelet is kapott, vagyis birtoklás jogosságának elismerését. A Vattay család akkori fejének, Vattay Jánosnak Lipót királyhoz intézett folyamodása – melyet a birtokban való megerosítés céljából intézett a felséghez – Soroksár-pusztát a hozzátartozó részekkel kifejezetten atyja szerzeményének tünteti fel. A folyamodványban leírja, hogy eddigi nagy bitokaira vonatkozó birtokjogi oklevelei, Fülek várának 1662. évi váratlan török ostroma alatt pusztultak el. Egyidejuleg a Röthy család tagjai, Zsuzsanna és Kis Ferenc is igényjogosultságot jelentett be, Soroksárra nézve.
A birtokviszonyok tisztázásra hozták létre a „Neoacquistica Comissio”-t (Újszerzeményi Bizottság), melynek vezetését 1727-ben, az akkori királyi kamarai tanácsos, I. Grassalkovich Antal vette át. 1723-ban I Grassalkovich Antal királyi jogügyi igazgató, a gödölloi uradalom birtokosa, a Vattay családtól Pereg, Imrefa, Szentkirály, Aporka és Bialpusztákat kapta. (Az egészet 10000 forintra értékelve, melyhez még 1600 forintért a gubacsi szigetet is megvette.)

A Grassalkovich család horvát származású, a törökök által el nem foglalt Felvidéken élt, szerény viszonyok között. I. Grassalkovich Antal édesapja elszegényedett kisnemes, aki nehezen tudta fedezni fia taníttatását. 1693. március 6-án a mai Szlovákiához tartozó, Nyitra megyei Ürményben született. A pozsonyi ferencesek viselték gondját a tehetséges és szorgalmas ifjúnak, aki két agyagedénnyel jelent meg naponta a kolostor bejárata elott, hogy meleg ennivalóhoz jusson. Iskolatársai néhanapján „koldusdiák”-nak nevezték. Tanulmányai befejeztével Grassalkovich ügyvédként Pesten telepedett le. Kituno jogi ismereteivel hívta fel magára a figyelmet, és 1717-ben udvari kamarai ügyvéd lett. Politikai karrierje 26 éves korában indult el, amikor IV. Károly udvari kamarai tanácsossá nevezte ki. E tisztségében szerzett érdemeiért bárói címet kapott, és kinevezték a pozsonyi magyar udvari kamara elnökévé. Mária Terézia bizalmasa lett, és 1743-ban a grófi rendbe emelték. Kinevezték az Újszerzemény Bizottság elnökének. Feladata volt, hogy a török uralom után ellenorizze a birtokviszonyok és birtokjogok helyességét. Egymás után tett szert birtokokra a töröktol felszabadított területeken. Birtokai a Duna bal partján – Pest városa körül kb. 40 km-es sugarú körben – 135000 katasztrális holdon térültek el. Nem egészen negyedszázaddal késobb 22 helységet, 21 pusztát mondhatott magáénak. Grassalkovich volt Baja, Bácsbokod, Gara és Vaskút földesura is. A hatalmas birtok megszerzésében nemcsak tehetsége és rátermettsége, hanem feleségeinek hozománya (kétszer özvegyült meg), valamint az a merészsége játszott óriási szerepet, hogy hitelbol fektetett be. Grassalkovich kiváló gazdasági szakérto lévén, birtokai korszerusítéséhez fogott. A legnagyobb problémát az emberek hiánya okozta.

A felszabadító háborúk után az ország szomorú helyzetben volt, mindenfelé elpusztult falvak, nagy pusztaság lehangoló látványa fogadta a látogatót. Belso telepesek hiányában idegen földrol, foleg németek behozásával igyekeztek az emberhiányt pótolni. Elsosorban mezogazdasági munkáskezekre volt szükség. A németoszági nagy népfelesleg, a vállalkozó készség, a würtenbergi-rajnai-saarvidéki területekrol nagyobb kivándorlásra kész tömegeket mozdított meg. A bevándorlók nem egy faluból származtak, hanem Németország déli részének minden vidékérol. Grassalkovich ügynökei toboroztak a Rajna vidékén, Trier püspökségben és Elzászban. Az ügynökök között találjuk a soroksári Johann Jakob Forster gazdát is. S betelepítés az 1720-asévekben kezdodött el, s csak nagyon lassan emelkedett a telepesek száma. Az 1728-as országos összeírás során Soroksáron nem történt népszámlálás, ugyanis nem érték el a felméréshez szükséges alsó határt, amely 20 családnál volt meghatározva. Növekedést eloször 1737-tol 1742-ig lehet elkönyvelni.
Grassalkovich telepítési szerzodést kötött a már Soroksáron lakó Forster János Jakab gazdával, akinek teljhatalmat adott a betelepítésre vonatkozóan. Grassalkovich Soroksárt piaccá akarta tenni, s igyekezett különféle kedvezményeket adni. 1741-ben Soroksár területéhez kapcsolta Kerekegyháza és Szentdienes-pusztákat és a betelepülo németeknek hat évre megyei, egy esztendore földesúri adómentességet ígért, s ennek utána további elonyös feltételeket: évi tizenkét nap robotkötelezettséget, jobbágyoknak évi 10, zselléreknek 2,30 forint évi cenzus fizetését.

Ezek után Soroksár lakosságának száma rohamosan növekedett, mint azt az 1744. évi összeírás is bizonyítja. A lakosság számának jelentos növekedésével együtt járt, hogy a születések száma is többszörösére emelkedett.

A költözködés díját a földesúr viselte, s az érkezoknek 3 évi adómentességet biztosított. A lakosság alázatos kérelmére 1743-van a katolikus vallású foúr lelkészséget alapított, a lelkészi teendoket az o javadalmát élvezo besnyoi ferences atyák látták el. Az elso egyházi látogatás alkalmával – 1744. június 7-én –827 fot, valamint 176 házat számláltak meg. A szorgalmas, kereskedelmi érzékkel megáldott nép a Pest felé vezeto út mentén építette fel házait. A különbözo helyrol való származás hosszú idore elkülönítette a lakosságot egymástól. A frank eredetuek inkább mezogazdasággal, a svábok ipari munkával foglalkoztak. Hosszú idon át nem is házasodtak össze, külön utcákban is laktak. Grassalkovich kijárta Mária Teréziánál, hogy a helység vásártartási jogot kapjon. Így 1759. szeptember 1-jén Soroksár megkapta a vásártartási jogot, valamint az ezzel járó mezovárosi címet.

A templom 1758 és 1761 között épült. Elso iskoláját 1763-ban szintén a földesúr alapította. 1768-ban Mária Terézia úrbéri pátensében egységesen, pontosan és országosan rendezte a földesurak és alattvalóik jogait és kötelességeit. Közvetlenül a néphez fordult „Kilencpontos megkérdezés”ével Soroksáron 1768. február 23-án jegyzokönyvezték a lakosok anyanyelvén a kolencpontos megkérdezést. 1769. szeptember 19-én a falubírót és az esküdteket ülésre hívták össze. Itt vált okmányszeruen ismertté, hogy végbement a Soroksárt határoló Kerekegyháza és Szentdienes puszta Soroksár mezováros határába való bekebelezése. Az úrbéri szerzodést 1770. április 5-én tették közzé, melynek robotot illeto részét, évi 52 nap igás robotot, a parasztok nem fogadták kitöro örömmel.
Soroksár lakosságának folytonos növekedése jelentos korlátokat állított a késobb letelepülok kibontakozási lehetoségei elé, a mezogazdaságban és az iparban egyaránt. A szabad jobbágysorba való felemelkedésre csekély kilátás mutatkozott, s így az elvándorlásra kész soroksáriak új otthont kerestek a Grassakovich-uradalom más településein, Vecsésen, Hartyánon, Katymáron és Regoczén. Az 1828-as országos összeíráskor 3518 lakást regisztráltak. 1831-ben hatalmas kolerajárvány lépett fel. Az 1848-49-es szabadságharc alatt a német ajkú, de magyar érzelmu soroksári lakosság szép tanújelét adta magyar hazája iránti huségének. A Hatvan-Pécel környéki csatában 130-an vettek részt. 1848. május 1-jén hatalmas tuzvész pusztított, amelyben 178 ház, a templom, a plébánia és az iskolaépület vált a tuz martalékává. 1853-ban – újabb tuzvész alkalmával – érte hatalmas kár Soroksárt.

A Grassalkovich család kihalta után báró Sina Ignác, a híres bécsi pézember vette meg a gödölloi uradalommal együtt Soroksárt is. Sina Simon, mint örökös, a belga Banque de Credit Fonciere et Industrielle-nek adta le, melybol nagyobb birtoktestet parcellázott.
A jobbágyfelszabadítás a soroksáriak számára is meghozta a szabad földtulajdont és a földesúri joghatóság eltörlését, megnyitotta a gazdasági, társadalmi felemelkedés útját. Ez az út azonban nem volt könnyu, hosszú harcot kellett még folytatniuk a Sina bárókkal azért, hogy az addig ténylegesen birtokolt földjeiken szabadon gazdálkodjanak. A soroksáriak 1851 és 1865 között a földesúrral, Sina bárókkal hosszú perbe bonyolódtak. A hiányosan megmaradt periratok szerint az elso problémás kérdés a borkimérés körül alakult ki, tudniillik az 1848. évi jobbágyfelszabadítás, majd annak újraszabályozása is fenntartotta a földesúr italmérési-kocsmálási jogát. A mezovárosiak folyamodványukban az eddigi négy kimérés mellett, még négy kocsma létesítésének engedélyét kérik. A földesúr azonban nem fogadta el ezt és idonyerés céljából a kérdést a késobb felállítandó úrbéri bíróságok elé kívánta utalni Mindebbol világosan látható, hogy a földesúr a paraszti borárusítás versenyét kívánta korlátozni, illetve a földesúri borkimérés szabadságát kiterjeszteni.
Ez a per évekig elhúzódott, míg 1860 decemberében az ócsai szolgabíróság olyan határozatot hozott, hogy a mezováros újabb négy borkimérést nyithat. Az uraság és a mezováros között komoly küzdelem volt a kender-és káposztaföldek szabad tulajdonba vételéért is.

1853 áprilisában Sina báró követeli a káposztás és kenderföldek után, az 1848-ig teljesített pénzjáradék további fizetését a kamatokkal együtt. A földesúr azzal érvel, hogy ezek a földek külön szerzodéssel lettek bérbeadva, tehát nem úrbéri természetuek, az urbárium valójában nem tért ki ezekre a kérdésekre. A fotörvényszék ítélete kizárta ugyan a kérdéses földek úrbéri természetét, de nem ismerte el a földek majorsági jellegét sem, s a parasztok részére megváltást írt elo. 1857-tol újabb bonyodalmak jelentkeztek a legelo- elkülönítés és a tagosítás kérdésében. A soroksáriak a ténylegesen birtokolt belso és külso földeket és a legelot a maguk számára akarták fenntartani azon a címen, hogy azt uraságnak nincs leheltetési joga. Az 1858-as ítéletben az úrbéri törvényszék nem látta indokoltnak a helység érveit, és helyt adott a rendezés megindításának. A másodbírósági ítélet is az uraság javára döntött, a sokéves vita és per során a mezovárosiak nem tudták megakadályoznia földesurat a birtokrendezési munkálatok megindításában. Soroksár mezováros úrbéresei végül is megtartották földjeiket, de nem ingyen, jelentos megváltási összeget kellett fizetniük az uradalomnak.

Soroksár mezovárosból nagyközség 1871-ben Soroksár anyaközségbol kiválik Kispest, 1877-ben Szentlorinc. 1872-ben Soroksár nagyközségi rangra emelkedik. Ugyanebben az esztendoben megalakul a Soroksár-Haraszti-Taksony Takarékpénztár Rt. A lakosság 17,9%-a beszél ez ido tájt magyarul. 1882-ben teherpályaudvart létesítettek Soroksáron, mivel megnyílt a Budapest-Kelebia vasútvonal.

1887-ben megindult a gozmozdony vontatta elso helyiérdeku vasút Budapest-Soroksár-Dunaharaszti között. A millennium évében elkészült az új városháza s öt évvel késobb kigyulladt a villanyfény, mely a XX. század gazdasági és társadalmi fejlodéséhez óriási mértékben hozzájárult. Budapest fováros életében, fejlodésében meghatározó idopont a honalapítás 1000 éves évfordulója. Ahogy a város arculata, fejlodésének irányvonala dönto változásokon ment keresztül, úgy logikusan következik az a hatás, amit a Budapest környéki települések irányába kifejtett. Ez Soroksár történetében is nyomon követheto. A fováros, a környék ipara gyors fejlodésének hatására újabb és újabb területek kerülnek parcellázásra. Soroksáron megkezdodik a Millenniumtelep kialakulása. A község utcái rendezettek, tiszták voltak. 1890-ben valamennyi soroksári utca magyar elnevezést kapott. 1909-ben új, kétemeletes iskola épült a Grassalkovich úton. Még ugyanebben az évben megjelent a „Soroksári Hírlap” c. hetilap elso száma.
1911-ben megalakult a „Soroksári Atletika Club” futballegyesület.

Az elso világháborúban 267 soroksári esett el a harcmezokön. Emlékükre 1927. október 30-án emlékmuvet állítottak a régi piactéren (ma Hosök tere). Az emlékmu talapzatán a következo felirat áll az elesettek névsorával: „Soroksár község polgárai 200 éves itt élésük, s a magyar nemzettel való tökéletes egybeforrásuk örök jeleként hos fiaiknak, akik a dicsoség mezején a magyar hazáért áldozták életüket” Az elso világháború befejezésének évében megalakult a Soroksári Gazdakör. A két világháború közti idoben a világot sújtó gazdasági válság Soroksáron is érzodött. A második világháború összes megpróbáltatása és szenvedése mély nyomot hagyott a község életében. Stratégiai okokból 1944 novemberében kiürítették a községet.

Kitelepítések. A front átvonulása után megdöbbento kép fogadta a visszaszállingózó embereket. Keseru idoszak következett. 1945-ben megkezdodött a munkaképes nok és férfiak deportálása a Szovjetúnióba. Az elhurcoltak többsége éveket töltött el embertelen körülmények között, az úgynevezett munkatáborokban. 1945 májusában Soroksár német származású lakosai ellen indult hadjárat. A dráma következo felvonása 1946. május 2-án kezdodött. 12 nap alatt több, mint 5000 soroksári svábot vagoníroztak be a soroksári pályaudvaron, s 5 szerelvénnyel indították útnak Németország felé kollektív bunösséget vádolva.

A kitelepítési listára kerültek házaikat, földjeiket, jószágaikat, vagyonukat hátrahagyva, a legszükségesebb személyes dolgaikkal – 50 kg/fo – érkeztek német földre. A megpróbáltatások sorozata – szinte az emberi turoképesség határát elérve – várt a soroksáriakra is, befogadóikkal együtt. 230 németországi település fogadta be a kitelepítetteket. Az óhazával hosszú ideig megszunt mindenféle kapcsolat. Az 1960-asévek vége felé látogattak eloször Soroksárra a falu szülöttei. Ez a kapcsolat késobb nemcsak az egyes családok között, hanem az élet különbözo területein is megjelent.

Kultúrcsoportok – tánckarok, énekkarok – civil szervezetek, egyházak, oktatási intézmények kerestek és találtak testvérintézményeket Németországban. 1996. május 2-án Soroksár Önkormányzata a kitelepítés 50 évvel ezelotti eseményeire emlékezve, emléktáblát helyezett el a soroksári MÁV állomás épületének falán. Ezen a napon indult el az elso szerelvény magyar zászlóval, a mozdony elején a számuzöttekkel.

Soroksár nagyközségbol Budapest XX. kerülete 1950. január 1-jén Pesterzsébet megyei jogú város és Soroksár nagyközség, Budapest XX. kerületeként kezdte meg közös életét a fovárosban. A közös kerület Soroksárra eso részén, 1951-ben pedig a Dugattyúgyurugyár építése indult meg. 1956. január 12-én súlyos földrengés rázta meg a falut. Lakóházak sérültek meg, s a templom mennyezete is beomlott. Kora tavasszal jeges ár pusztított. Soroksár Dunához közel eso részeit elöntötte a víz.

Az 1956-os forradalom a budapesti diákoknak az egyetekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen, november 11-én. A forradalom soroksári eseményeinek részletes feltárása várat még magára, Eörsi László történész - még publikálatlan - kutatásai szerint az ellenállás a következő soroksári helyszíneken zajlott: a 47. sz. Rendőrőrsnél, a Templom téren, ahova a Pestszentlőrinci Légvédelmi Tüzérezred katonáit vezényelték, és a Soroksári Gazdakörnél a Szitás utcában.
A Juta-domb térségében 1956. november 4-én Maléter Pál utasítására az Esztergomi Tüzérezred katonái lezárták a Soroksári utat, hogy az esetleges katonai mozgások ne zavarják a Tökölön folytatott tárgyalásokat. Maléter Pált és a magyar katonai küldöttséget azonban a szovjetek letartóztatták és a szovjet katonai konvoj az ávósok kíséretében elindult velük Soroksár irányába. Amikor az ávósok észrevették az esztergomi tüzéreket, tüzet nyitottak rájuk. A magyar honvédek viszonozták a tüzet. Dél körül többen elmentek, lövegeik Soroksáron a Templom térre és Kőbányára kerültek. Az itt maradók november 5-ig kitartottak. A tönténtek miatt Maléter Pált és társait délután helikopterrel vitték Tökölről Mátyásföldre.
November 5-7. között a felkelők még további támadásokat intéztek a Soroksáron átvonuló szovjet csapatok ellen, de ezek már nem hasonlítottak a Juta dombi csatához.
A forradalom után, az egyébként stratégiailag fontos helyen található Juta-dombot eltüntették, nehogy a hősies magyar ellenállásra emlékeztessen. Ma már azonban emlékmű őrzi az 56-os Szabadságharc és forradalom katonáinak hősiességét.


A két kerületrész (Soroksár és Pesterzsébet) társadalmilag, gazdaságilag különbözo település volt. A közös vezetés elképzelései, tervei elsosorban Pesterzsébetnek kedveztek, a gazdasági fejlodés, az infrastruktúrális ellátottság, a kereskedelem mutatóinak növekedése csekély mértéku, messze elmarad a többi kerülettol. Az oktatás, a kultúra területén a jól muködo intézmények is vagy a beolvadás, vagy a megszüntetés áldozatává lettek.

Az önálló XXIII. kerület A két kerületrész „házassága „ több, mint 40 esztendon át tartott. Lelkes lokálpatrióták csatlakoztak a Polgári Szövetség Soroksárért Egyesülethez, akik felvállalták kemény és hosszan tartó harcot Soroksár önállóságáért. 1992. szeptember 27-én sikeres népszavazást tartottak, ahol a soroksári polgárok szavazataikkal, az újra önálló Soroksár mellett álltak ki.
 

Soroksár önálló kerület

Az 1994. december 11-én tartott helyhatósági választásokkal megalakult Soroksár képviselo-testülete, mely már a fováros új, XXIII. kerületéért dolgozik. Több mint 4000Ha  területtel a főváros második legnagyobb kerülete, a 22.000 körüli lélekszámával mégis a legkisebb népességszámú települése. A XX. kerülettel történő leváláskor a kerület csatornázottsága és szilárd útburkolattal való ellátottsága nagy lemaradásokkal küzdött. Napjainkra azonban elmondható, hogy 70%-os lefedettségű a szennyvíz, 20%-os a csapadékvíz ellátottság, 75,4% a szilárd burkolattal rendelkező utak száma, több kilométer új járda került megépítésre. Az önállóság kivívása óta közel 10 milliárd forintot fordított az Önkormányzat mélyépítési beruházásokra. A meglévő közterek szépültek, az uniós előírásoknak megfelelő játékokat kaptak, de emellett több új köz- és játszópark is épült. Öt általános iskolát működtet az Önkormányzat, melyek mindegyikét felújította, bővítette az elmúlt évek során. Az óvodák és a bölcsőde megszépülve várja, hogy a gyerekek minden igényt kielégítő körülmények között tölthessék napjaikat. A Táncsics Mihály Művelődési Ház kibővítve, felújítva várja a szórakozni és kikapcsolódni vágyókat. Az oktatási és kulturális tevékenységet folytató intézmények felújítására, bővítésére az Önkormányzat közel 3,6 milliárd forintot fordított az elmúlt másfél évtized alatt.

A kerület vezetése mindent elkövetett annak érdekében, hogy Soroksár gazdag kulturális hagyományainak és értékeinek helyet biztosítson. Létrehozta a Galéria'13 Soroksár Kulturális és Szolgáltató Közhasznú Társaságot (ma nonprofit Kft.). A galéria épületében kerülnek megredezésre a kortárs művészeti kiállítások, míg a Mezőgazdasági Múzeumtól átvett Helytörténeti Gyűjteményben a régmúlt emlékei. A Galambos JÁnos Alapfokú Művészetoktatási Intézmény megalapításával és működtetésével az Önkormányzat lehetőséget nyújt arra, hogy a komolyzenei múlt hagyatékából merítve minél több kerületi gyerek lehessen részese a zenei képzésnek.

A kerületben élénk a civil szervezeti élet. Hagyományőrző, kulturális, tánc- és dalcsoportok mellett közösségeket alakítottak ki a nyugdíjasok, természetvédők, városvédők, és a sportot kedvelők is. Az önkormányzat minden évben pályázati úton több millió forinttal támogatja a működésüket. Szintén pályázati eljárás során részesülnek támogatásban a kerületben működő egyházak, valamint az Önkormányzat által alapított öt közalapítvány. Évi hatvan millió forint önkormányzati támogatásban részesül a Soroksári Torna Egyesület. Több száz gyermek és felnőtt hódolhat ennek köszönhetően különböző sportágaknak. Nagy terve a kerületnek egy sportcsarnok felépítése, melynek alapköve 2008-ban letételre került.

A szociális támogatási rendszer kötelező feladatain túl önként vállalt ellátásokat is biztosít az Önkormányzat az arra rászorulóknak,  a közmunka programmal pedig az aktívkorú, de perifériára szorult munkanélüliek helyzetén próbál javítani.

Az egészségügyi alapellátások mellett 2009-től szakellátások átvételét tervezi annak érdekében, hogy a kerület lakosai helyben tudják igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat.

Az év során különböző kitüntetések kerülnek átadásra: Az Év Pedagógusa, Soroksár Gyermekeiért, Az Év Egészségügyi Dolgozója, az Év Szociális Dolgozója, Soroksár Díszpolgára, valamint Soroksárért Érdemérem kitüntetések. Két nagyszabású rendezvény keretén belül a lakosok és a kerületbe látogatók ingyenesen vehetnek részt a Majális és a szeptemberben egy hétig tartó Soroksári Napok rendezvénysorozaton.

Az Önkormányzat évek óta több ingyenes tanfolyamot indít a lakosság részére. Ezek keretében németül, angolul tanulhatnak a soroksáriak, valamint számítástechnikai tanfolyamokon vehetnek részt térítésmentesen.

Négy testvérvárosunk van: a németországi Nürtingen, az erdélyi Székelyudvarhely, a bulgáriai Tvardica, valamint Törökbálint. A testvérvárosokkal a kapcsolatok elevenek.

A kerület egyre vonzóbb a beruházóknak. Az elmúlt években választotta többek között Soroksárt székhelyéül a Waberer's Csoport, a BILK Logisztikai Központ kiépítésével itt kapott helyet Közép-kelet Európa legnagyobb vasúti konténer terminál raktárbázisa. Az Auchan áruházon kívül itt nyitotta meg kapuit a Dacathlon, Kika, RS Bútor, Brico Store, Electro World és Bay Way áruház is, mely komplexum Budapesten szinten egyedülálló. A kerület kedvező fekvése miatt települt hozzánk a Rondo Hullámkartongyártó Kft., a Prangl Hungária Kft., a Delacher + Co Transport Kft., a Lurdy Kft., a Közgép Zrt, a Porsche M5, a Nagybani Piac és több kisebb cég is.

Soroksár jövőképe

Soroksár sokat fejlődött az elmúlt években. A kerület vezetése mindenkor igyekezett összhangba hozni a jövőbe mutató feladatok megoldását és a múlt értékeinek megőrzését. A peremkerületi sajátosságok hátrányokat és előnyöket egyaránt jelentenek. A főváros központosított tervei megvalósítása mellett nem tud elég energiát fordítani a külső kerületek fejlesztésére. A tömegközlekedés még nem teljesen megoldott nálunk. A kelet-nyugati irányú tömegközlekedés csak az Önkormányzat által működtetett helyi busszal bonyolítható. A kerületet szinte teljesen kettészeli a HÉV vonala, a Budapest Kelebiai vasút, az 51-es főút, az M0, M5 utak tovább nehezítik a közlekedést.

A "peremkerületiség"-nek azonban előnyei is vannak. Soroksárt még nem fertőzte meg a nagyvárosias turbulencia. Kertvárosias jellege emberléptékű életet biztosít az itt lakóknak. A Ráckevei-Soroksári Duna-ág közelsége, a Molnár-sziget, a Botanikus kert olyan természeti kincsek, melyek még sok kiaknázatlan lehetőséget rejtenek. A jelenleg külterületi mezőgazdasági területek belterületbe vonásának pedig gyakorlatilag költségvetési korlátai vannak. A közművesítéssel járó feladatok még rengeteg munkát jelentenek az elkövetkezőkben, de remélhetőleg mielőbb mindenre sor kerülhet és Soroksár kedves hely lehet úgy az itt lakók, mind az ide látogatók számára.

Hírlevél feliratkozás
Elfogadom az adatvédelmi szabályzatot

A kerület képekben

Nagyboldogasszony templom

megjelent a soroksári hírlap legújabb száma!

2017. július

Letöltés >>