Városrészek
Soroksár területén belül megkülönböztethetünk jól behatárolható, hivatalossá vált, nagyobb városrészeket és kisebb területeket, melyek elnevezése a régmúltból ered és leginkább csak a helyiek használják. A Millenniumtelep, Molnár-sziget, Péterimajor, Soroksár-Újtelep és természetesen a központi rész, azaz „ófalu” területe és története mindenki által ismert, jól feldolgozott, viszont a kisebb telepek és hegyek eredete már lassan a múltba vész.
Furcsának találhatjuk, hogy mennyi hegy elnevezés van Soroksár történetében, holott viszonylag sík vidékről beszélünk. A régmúltban ezen a mocsaras, homokbuckákkal tarkított területen a földek tulajdonosai és az itt megtelepülők valószínűleg minden halmot hegynek láttak, holott a környéken már a 18. században sem érte el semmi még egy kisebb domb magasságát sem. A 18. századi térképeken a területen található geológiai formákat, szőlőhegyeket, dombokat, sík vidékeket ugyan jelzik, de nem nevezik meg. A 19. századi térképek már több információt adnak, a „hegyeket” és gazdaságilag elkülöníthető területeket alaposan lehatárolják és megnevezik, de a kisebb halmokkal továbbra sem foglalkoznak. Így sok esetben a történeti utalásokra és a szájhagyományra kell hagyatkozni egy-egy kis terület elkülönítésekor.
Készítette: Dr. Benyovszky Tóth Anita
Soroksár
Soroksár történeti településközpontja a „fő tér” a Hősök tere mentén és e tengelyre merőleges „fő utcán”, a Grassalkovich úton alakult ki. Itt található a régi és az új városháza, a kerületi orvosi rendelő, egy római katolikus és a református templom is. A központi területet északon a Rézöntő utca, délről a Gyáli-patak, nyugatról a Ráckevei-Soroksári-Duna Molnár-szigeti mellékága, keletről a MÁV-Kelebia-vasútvonal határolja.
A Hősök terét a római katolikus Nagyboldogasszony-templom homlokvonalában keresztezi a Templom utca, melynek házsorai összefüggő történeti értékű egységet alkotnak. A Templom utca a Rézöntő utcától a Grassalkovich útig fővárosi szintű helyi területi védelem alatt áll. A Duna felől a teret a Táncsics Mihály utca határolja, ebben az utcában a Templom utcához hasonlóan szinte teljes mértékben megmaradt a központra jellemző, eredeti falusias beépítés. A Grassalkovich úton, elsősorban annak szervizútján találhatók a központhoz tartozó, mindennapos bevásárláshoz szükséges üzletek.
Forrás: Településképi Arculati Kézikönyv
Millenniumtelep
A Millenniumtelep a Haraszti út – Millennium utca – Gombkötő utca – Dél utca által határolt terület. A főváros és a környéke iparának jelentős fejlődése hatására újabb és újabb területet parcelláztak a századfordulón. A Millenniumtelep nevében is viseli a parcellázás idejét. A főváros és a környező települések, így Soroksár is, a honalapítás 1000 éves évfordulójára készülve, új épületekkel új negyedekkel gazdagodott. Erre az időre tervezték a terület felosztását is, de a telep kialakulása az 1910-es években kezdődött meg. A területet 150-200 négyszögöles parcellákra osztották, és ölenként 6-12 koronáért árusították. Főleg alkalmazottak, nyugdíjasok vásárolták meg ezeket a telkeket, s a 20-as évekre a településrész megközelítőleg elnyerte a mai formáját.
Jelenleg kertesházi lakóövezetként funkcionál a terület, amelynek központjában halad végig a Ráckevei H6 HÉV, amely a fő közlekedési eszköze az ottlakó soroksáriaknak. A Millenniumtelep különlegessége, hogy Soroksár központi részéhez tartozó Orbánhegytől, és Dunaharasztitól is hasonló távolságra található.
Forrás: Budapest Városrészei – Soroksár
Újtelep
Az 1920-as években a pesterzsébeti Vörösmarty utca végén, az új temető környékén egy új városrész kezd kialakulni Lóállás-dűlő, Újtelep néven. 1928-ra kb. 100 ház épült fel ezen a területen. Éveken át folyt a vita Pesterzsébet és Soroksár között a terület hovatartozása miatt. a soroksáriak átengedték volna Erzsébetnek Újtelep 89 holdját, de ezért cserébe más földterületeket kértek. A vita végül lezárult, Soroksár községhez csatolták Újtelepet. Amikor 1934-ben kilakoltatták a pesterzsébeti Hangya-telep szegényeit, közülük többen itt telepedtek meg.
A kerületnek ezen részének kiemelt területe a Szentlőrinci úti lakótelep, Soroksár egyetlen olyan része, ahol többemeletes tömbházak találhatóak.
A Soroksár újtelepi részén fekvő területen 4000 lakásos lakótelepet terveztek 1987-ben, az építkezés azonban az első ütem, mintegy 1600 lakás átadása után félbeszakadt. Újtelep legjellegzetesebb
része, a Szentlőrinci úti lakótelep 1990-1991 között épült fel végül.
Jellegzetes épülete a 2002-ben felszentelt kék, 41 méter magas tornyú Fatimai Szűzanya temploma a csúcsán a Szűzanya hat és fél méter magas, aranyozott szobrával.
Forrás: Budapest Városrészei – Soroksár
Part menti szőlők a Duna és a Haraszti út között
Duna-hegy: A török idők alatt elpusztult régi község után az új Soroksár valószínűleg a Duna melletti régi temetőnél, az un. Duna-hegyen kezdett kiépülni az 1700-as évek elején. Kápolnájuk a Duna-hegyen a Báthory (Láva) utca és a Dunához vezető köz déli sarkán állt. Erre a helyre utal egy 1721-es keresztelés alkalmával a „Gibus in Schoroschar” bejegyzés, mely soroksári magaslatot jelent, valószínűleg a Duna-hegyet. Helyét nagyjából Haraszti út és a Duna közé lehet tenni közvetlenül a Gyáli csatorna alatt. Ezen a területen azonban a 19. századi térképek több kisebb halmot is jelölnek, hogy melyiket nevezték egykor Duna-hegynek, azt csak a történeti munkákból tudhatjuk meg, hiszen egyszer sem írták ki ezt az elnevezést. A halmok közül a Vadevezős utca-Láva köz-Láva utca-Vágó utca mutatja formáját. Az 1860-as években a Láva utcát még Dunahegy utcának hívták utalva a „hegy” eredeti nevére és a Délitemető utca egyszerűen csak Temető utca volt utalva a régi temetőre. Az egykori templom és temető a Délitemető utca és a Vadevezős utca közötti területen állt, jelenleg egy Vágó utcai temető nevet viselő kisebb zöld halom található itt néhány fakereszttel.
Készítette: Dr. Benyovszky Tóth Anita
Apostol-hegy: A Duna-hegytől délre, a Duna és a Haraszti út között hosszan húzódott régen az Apostol-hegy. Eredeti formáját nagyjából a mai Horgász part Haraszti úttal összekötő szakasza-a Horgász part Duna mellett központ felé futó része-a Tusa utca íve-illetve a Haraszti út által közrezárt terület mutatja. Egykori elnevezésére utalnak a jelenlegi utcanevek is: Apostolhegy dűlő, Máté, Péter, Pál, János és Jakab apostol utcák. Az Apostolhegy elnevezés szinte minden régi térképen szerepel, jól behatárolható. A 18-19. századi térképeken rendre szőlőtőkéket jelölnek rajta és előfordul a Zehent Weingarten valamint az Alte Weingarten elnevezést is. Valószínűleg ez volt a legrégibb szőlőskert (promontórium). Egy 1760-as összeírásból tudjuk, hogy összterülete nagyjából 1,9 hektár volt. A 18. században ezen a területen 15 jobbágy osztozott. Ennek szerves folytatásaként említhetjük a Staren Tancz nevű promontóriumot, ami 1,8 hektáros volt és a Szent Dienesi romokig tartott. Ezt 22 jobbágy művelte. A két szőlőskertet együtt jelölik a korabeli térképek Apostolhegyként.
Készítette: Dr. Benyovszky Tóth Anita
Szent Dienesi romok: A Duna mentén tovább haladva délre az Apostol-hegy alatt volt egy kis sík terület, melyet a 19. századi térképeken Szent Dienesi romok elnevezéssel tüntettek fel, utalva ezzel az Árpád-kori falu helyére. Ez a rész nagyjából a Fűzfa köz-Horgász-part Duna menti és Haraszti úttal összekötő része-Haraszti út közötti betonkerítéssel körülvett füves terület.
Készítette: Dr. Benyovszky Tóth Anita
Deres-hegy: Még tovább haladva délre a Duna mentén újabb domb következett, ezt nevezték el Deres-hegynek. Egy régi templomrom állt ezen a magaslaton, ami állítólag az Árpád-házi királyok idejében épült. A török idők alatt elpusztult elődtelepülés valószínűleg itt épült. A 18-19. századi térképeken ezen a helyen is szőlőtőkéket jelölnek. Ennek a promontóriumnak a területe 5,2 hektáros volt, 51 szőlőtulajdonossal. Formáját nagyjából a Horgász part Haraszti úttal összekötő része és Duna menti szakasza-Fűzfa köz-Haraszti út által határolt terület adja ki Dunaharaszti határában. A főút túloldalán egyvonalban vele található Millenniumtelep.
Készítette: Dr. Benyovszky Tóth Anita
A Haraszti út és Ócsai út háromszöge
Ócsai-hegy: A Orbánhegy és a Zsellérdűlő régi térképeken is jól kivehető, megnevezett alakzatai fölött, a Grassalkovich/Ócsai út és Haraszti út háromszögében több halom is kirajzolódik a 19. századi térképeken. Hogy melyik ezek közül az Ócsai hegy, azt csak a helyiek elmondása alapján sejthetjük. Közvetlenül az Ócsai út és Haraszti út háromszögének legfelső részében, a Haraszti út-Grassalkovich út-Rianás utca háromszögét nevezik így a helyiek, de térképeken ez az elnevezés egyszer sincs leírva, pontosan nincs behatárolva, így elképzelhető, hogy az ezen a részen található több halom együttes neve.
Készítette: Dr. Benyovszky Tóth Anita
Zsellér-dűlő: Ugyanezen részen délre haladva nagyobb kiterjedésű sík területet találunk. Az elnevezés eredete a földesúr alattvalóinak legalsóbb rétegére, a házas vagy ház nélküli zsellérekre és a számukra kijelölt földekre utal. Ez a rész a régi térképeken jól behatárolható, de valószínűleg jóval nagyobb a jelenleg Zsellér-dűlőként említett városrésznél. Az 1870-es térképeken Zsellérek legelője dűlő öt részből állt. A Haraszti út-Kör utca-Hunyadi utca háromszögében és a hozzá tartozó hatalmas Zsellér dűlő-Ócsai út-M51-es út, majd vissza az ipari telepen az Orbánhegy aljáig és annak északkeleti oldalán, az Európa és Karmazsin utcán végig a Zsellér dűlőig. Tulajdonképpen az Orbán-hegy és az Ócsai út közötti földeket nevezték régen Zsellér-dűlőnek. A területet az 1800-as évek közepén Kleinhäuslar Hutweide Äcker néven jelölik. Ma egyetlen utca, a Zsellér dűlő utal helyére.
Készítette: Dr. Benyovszky Tóth Anita
Orbán-hegy: Szintén a Haraszti út és Ócsai út háromszögében található még délebbre. Formáját nagyjából a Haraszti út-Hunyadi utca-Sodronyos utca-Európa utca-Millennium utca vonala mutatja. A Millenniumtelep és a Zsellérdűlő fogják közre. Olyan utcanevek utalnak eredetére, mint az Orbán utca és az Orbánhegyi dűlő. A XIX. századi térképeken Altgebirg Weingärten elnevezéssel illették és szőlőtőkékkel ábrázolták. Farkas- és Orbánhegy néven is jelölik ezt a területet és a rajta keresztülhaladó vasúti síntől keletre fekvő részen külön kiemelik a Farkashegyet, így feltehetőleg a nyugati része lehetett az Orbánhegy. Valószínűleg ez a két szőlőskert (promontórium) lehetett az 1760-as összeírásból ismert Szent Dienes 8,5 hektáros és a Wolfsberg 8,5 hektáros területe.
Készítette: Dr. Benyovszky Tóth Anita
Egyéb kis telepek
A főváros környéke az ipari fejlődés hatására felértékelődött, újabb és újabb területek kerültek parcellázásra. 1910-ben megkezdődött a Millennium-telep kialakulása. Soroksár északi, majd keleti részén is telepek alakultak ki. Az 1920-as években a Lóállás-dűlő, Soroksár Újtelep néven elkezdett benépesülni. 1927-ben jött létre a Hetsch-telep.
Bólyai-lakótelep: Északon, Pesterzsébet határában található egy kis sorházas telep a Bólyai János utca és a Vágóhíd utca mentén. Elnevezése a határán található utcanévből ered. Viszonylag újkeletű beépítésű terület.
Készítette: Dr. Benyovszky Tóth Anita
Hetsch-telep: 1927-ben Hetsch (Hets) Ödön ügyvéd a birtokában levő területet felparcelláztatta, ez lett a Hetsch-telep. Jelenleg a Molnár-sziget északi részétől jobbra, a Duna és a Felső Dunasor közötti háromszöget nevezik így, ami nagyjából kirajzolja az egykori Gubacsi sziget (Kohlbacher Insel) déli csücskét. Itt üzemelt a 19. században a Sziget Csárda.
Hets Ödön (Félszer, 1847 – Budapest, 1932) ügyvéd, magyar királyi kormányfőtanácsadó, az állami színházak jogtanácsosa, híres kriminalista volt. 1875-től a budapesti Ügyvédi Kamara tagja, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tiszteletbeli tiszti főügyésze. Halálakor meleg hangon emlékeztek meg róla a pesti lapok, mert közvetlen természete, kiterjedt baráti kapcsolatai igen népszerűvé tették egész Magyarország területén, főleg Budapesten, ahol ő volt a társaság lelke. Bár a fővárosban lakott, Soroksáron gyönyörű birtoka volt kis kúriával, gazdasággal, gyümölcsös kerttel.
Bár a telep hamar kialakult, az első vízvezetéket és közkutakat 1951-ben létesítették társadalmi munkával, hogy itt is legyen ivóvíz.
Készítette: Dr. Benyovszky Tóth Anita
Hets-telep: A Hets-telep Soroksár Felső részén, a Duna-part mellett található, a Dobó utca – Felsődunasor utca – soroksári Kis-Duna-ág által határolt területen. Megközelítése a lejtős Dobó utcán keresztül lehetséges.
A telep Hets Ödönről kapta nevét, akinek a terület déli részén nagy telke, és azon nyaralója volt, amely még ma is áll. Az épület helyén korábban a Sziget csárda működött, amelynek történetéről keveset tudunk. Elmúltára egy telepi utca neve, a Szigetcsárda utca emlékeztet. Hets Ödön eredetileg az egész telepet birtokolta, amelyet az 1890-es években több részletben vásárolt meg. Majd 1912-től kezdve a terület nagyobb részét házhelyekre felparcellázva árusított, a tömeges ingatlanvásárlás viszont csak a 20-as években indult el. A család csak a terület kis csúcsát tartotta meg, a rajta álló kúriát pedig főleg nyáron használták. Hets Ödön halála után a család eladta az ingatlant, amelynek új tulajdonosa a Budapesti Férfiszabók Ipartestülete lett az államosítások időszakáig. A kezelői jogot ekkor a Kisiparosok Országos Szervezete kapta meg. Mindkét közösség szeretetházként működtette, majd 1990 után az Aranykereszt Ápoló Otthon folytatta az idősgondozást falai között a 2000-es évek elejéig. Az elhagyott területet 2016-ban vásárolta meg a Soroksári Önkormányzat, ideálisnak az épület szociális rendeltetésének feltámasztását látja. Az elképzelés jelenleg támogatásra vár.
Ki volt Hets Ödön: Hets Ödön ügyvéd és kormány-főtanácsos volt. 1847-ben született, a középiskolát Pesten járta ki, majd felsőfokú jogi végzettségre tett szert. Feleségével, Trinkl Bertával kötött házasságából egy lány- és három fiúgyermek született. Több soroksári peres ügyét elvállalta, és képviselte Soroksárt különféle hivatalos helyeken. 1932-ben halt meg. A család emlékét egykor két utcanév is őrizte, a mai Újélet utcát Hets Ödön utcának, a Kovász utcát pedig Berta utcának nevezték. A terület természeti ismertetése (Gubacs-sziget, források): A telep és az attól északra elterülő egykori mezőgazdasági terület (bolgárföldeknek is nevezték) egykor a Gubacs-szigetet alkotta. A sziget jellege már megszűnt, mivel a Soroksári-Duna-ág 1872. évi elzárása a keleti mellékágának feltöltődését eredményezte. Ezt a kis ágat a főút felöli magaspartból előtörő források is táplálták, egy idő után már csak innen kapta a vízutánpótlását. Kevés forrás a főúton lévő ingatlanok hátsó részén ma is működik, az összegyűlt víz viszont a Dobó utcához közelítve csatornába torkollik, amely a Dobó utca alatt húzódó esővízvezetékkel egyesülve az utca végén a Dunába ömlik. Az elhalt ágnak, vagy pataknak nevezett vízfolyás kiszáradt medre a Felsődunasor és az Újélet utca házai között húzódik.
Készítette Schuszter Zsuzsanna
Varga-telep: A XIX. század közepén a Kolhbacher Insel (Gubacsi sziget) és a Neugebirg weingarten (Gubacsi szőlők) között, az ófalutól északra található sík területen még semmi sem volt. A föld egyes részeit Gubacs pusztának, Felső- és Alsó kölesföldnek, Felső marhacsapásnak és Közös legelőnek nevezték el utalva az itt folytatott gazdasági tevékenységre. Most a források egy része szerint a Grassalkovich út és a Pesterzsébeti temető-Kő utca közötti részt nevezik Varga telepnek, délen a Rézöntő utca és a Szentlőrinci út határolja. Valószínűleg ez a behatárolás tágan értelmezi az eredeti telep helyét, ami csupán a vasúttól keletre terült el.
A terület az 1850-es években még nem volt lakott. Az 1880-as évek végére már benépesült a Grassalkovich út-vasúti sín-Rézöntő utca háromszög, de 1919-ben még nem haladt tovább a parcellázás, amit valószínűleg a 20-as években kezdtek meg. 1926-ban már biztosan létezett a Varga-telep, valószínűleg a föld eredeti, parcellázó tulajdonosa után kaphatta a nevét. 1949-ben MÁV kertváros néven a vasúti sín keleti oldalán fekvő részt foglalta magába.
Készítette: Dr. Benyovszky Tóth Anita
Vargatelep: Kevesen tudják, hogy Vargatelep a nevét a Varga nevezetű hentes családról kapta, mert az ő házuk volt az első ház a telepen, mely a mai Zománc utca sarkán épült, ma is látható, de teljesen átépítették. Az 1800-as évek végétől fokozatosan alakult ki a telep mai arculata.
A Vargatelep a Lőrinci úttól az Erzsébeti temetőig helyezkedett el. Az „Ó-falutól” Budapest-Belgrád vasútvonal választotta el, úgy ahogy ma is.
A háború előtti utca nevekből csak a Vitéz u., Csillag u. és a Könyves Kálmán u. maradt meg. A Wekerle Sándor utcát a háború után Sallai utcának nevezték el, majd 2003-tól újból Wekerle Sándor lett a neve.
A Bocskai utca a mai Lóállás u. több mindenről nevezetes. A sarkán a Vailits család fűszerboltja állt, vele szemben a mai napig emlegetett Krammer Kocsma. A kocsma megalapítója Amerikából telepedett haza. Eleinte csak kocsmaként működött, két kicsi helységből állt később vendéglő lett belőle, majd a tulajdonos táncteremnek is használható épületrészt építtetett hozzá. Nem volt olyan hétvége, hogy valamilyen táncmulatság ne lett volna a Krammer Vendéglőben. A vendéglő egy másik részében a vadászok tartottak rendszeresen összejöveteleket, mert a fővadász is ebben az utcában lakott. Az utca középső részén a mai vadász bolt helyén a Rumpl fatelep működött. A háború alatt a család biztonságos bunkert építtetett a telepen tárolt fákból. Az utca lakói oda menekültek a bombázások elől.
Készítette: Mikó Imréné
Molnár-sziget: Soroksár egyik legjelentősebb területe, mind turisztikai, mind pedig természeti és környezetvédelmi szempontból a Molnár-sziget.
A Soroksári- avagy Ráckevei-Kis-Duna-ág egyik szigete, amely Soroksárhoz tartozik, és melyet keletről Soroksár többi része, nyugatról Csepel, és a Csepel-sziget határolnak.
Nevét arról az 50 vízimalomról kapta, amelyek a Dunán álltak, és a szigeten termesztett soroksári rozst lisztté őrölték. Soroksár kialakulásakor az itt élő sváb parasztok egyik legfőbb terménye a rozs volt, amelyet itt helyben, a Molnár-szigeten lévő számtalan malomban őrültek, hogy aztán ellássák a Fővárost kenyérrel. Megfelelő fekvésének köszönhetően évekig illették Soroksárt Budapest éléskamrájaként, amelynek az alapját a Molnár-szigeti termelés adhatta. A sziget alacsony fekvése, illetve a Duna szabályozatlansága miatt egy évben legalább egyszer a Molnár-sziget a megáradt folyó vize alá került. A soroksáriak csónakon szállították a soroksári ún. sváb rozskenyeret a fővárosba.
A sziget életében a változást a Kvassay zsilip megépítése hozta, amely jelentősen korlátozza a Molnár-szigetet körülölelő Duna áramlását. A szabályozott ágban zsilippel szabályozott vízszintet állítottak be, ami azt jelentette, hogy az áradások és a kisvizek már nem érzékeltették többé hatásukat. A folyó esése a természetes 5 m/57,3 km-ről 0,4 m/57,3 km-re esett, ami tulajdonképpen állóvízzé degradálta. Tovább rontott a helyzeten, az új híd megépítése. A csepeli révhez vezető híd mindössze 8 méterre szűkíti össze a mellékágat, ott ahol azelőtt egy 18 méter nyílású fahíd állt.
A Molnár-szigetet egyébként az 1960-as években kezdték felparcellázni és nyaraló övezetként értékesíteni. Jelenleg közel 500 magáningatlan található a területen. Szintén a Molnár-szigeten kap helyet a Tündérkert, amely a kerület egyik legnagyobb szabadidőpark beruházása volt az elmúlt években. A Tündérkertben sportolási, kikapcsolódási lehetőségek széles kínálata található meg.
Péteri-major: A Péterimajorban lévő földeket az 1800-as évek közepétől parcellázták fel. A soroksári parasztok megvásárolták a területet és rövidesen virágzó mezőgazdaságot alakították ki a könnyen megművelhető homoktalajon. A környéken főleg burgonyát és szőlőt termesztettek a sváb parasztok.
Az 1940-es évek végén az államosítás során kertek helyére erdőt telepítettek. Ekkor kezdték meg a Soroksári Botanikus Kertben is a fenyőfák és akácok ültetését.
A településrész fejlődése az Egyetemi Tangazdaságnak köszönhető. A tangazdaság 1951-ben – több gazdaság egyesítése útján – alakult ki Soroksáron. A Tangazdaság a Kertészeti Egyetemen a rektor felügyelete alatt működött. 2000-ben a Szent István Egyetem-i integrációval egy időben a Kertészettudományi Kar önálló elszámolású szervezeti egysége lett. Ezt követően, egy újabb egyetemi átszervezés után 2003-tól a Kertészettudományi Kar és vele a Tangazdaság is a Budapesti Corvinus Egyetemhez került. 2016. január 01-től pedig újra a Szent István Egyetem részeként működik tovább. A jelenleg ottlakó soroksáriak többsége is kifejezetten a tangazdaság miatt költözött oda, majd ezt követően vált a terület családiházas környékké. A kerületrész két látványossága a víztorony, valamint a Soroksári Botanikus Kert. A Soroksári Botanikus Kert létesítését a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Tanácsa 1962-ben határozta el. Célja a növénytani gyakorlati oktatás fejlesztése volt, elősegítve, hogy a leendő kertészmérnökök közvetlen kapcsolatba kerüljenek a növényekkel. A létrehozott élőgyűjtemények az oktatás mellett a botanikai kutatásokat szolgálják, de ma már egyre inkább előtérbe kerülnek az ismeretterjesztési, turisztikai feladatok is: a Soroksári Botanikus Kert egyre népszerűbb a tanulni és kirándulni vágyó, a természet értékei iránt érdeklődők körében.
Sólyom-telep: A Sólyom telep kialakulása a Sortex (Soroksári Szövőgyár Rt.) 1923-as megalapításával magyarázható. Az 1920-as évek második felében felparcellázták a textil gyárral szemben lévő területet. Lényegében 3 utca került kialakításra: a Damjanich (ma Tengelice utca) a Vass József (ma Ecetfa utca), valamint a Kisfaludy (ma Vésnök) utcák.
Ide számítható a Grassalkovich utcának a Zsellér dűlőtől délre eső mindkét oldala. Vass József az 1920-as évek országgyűlési képviselője és több éven keresztül népjóléti minisztere volt. A Sólyom telep első lakójáról kapta a nevét. Sólyom István Ócsáról került Soroksárra, és a Damjanich/Tengelice utca 17. szám alatt építette fel a lakóházát.
A vasút 1882-es megindulásakor a község keleti peremén haladt, túloldalán mezőgazdasági területek voltak. Csak a XX. sz. elején kezdődtek itt házépítések, utca-kialakítások.
Készítette: Schmauder János
Wesselényi-telep: Wesselényi telepnek az 1910-es községi jegyzőkönyv szerint: „Winhardt J. és társai” lakóházait nevezték el a Vecsési út vasúton túli részét. 1928-ban „Schneck Jánostól lefelé” keletkezett a Klébl Márton és a Hildi parcellázásból a Wágner István „ucca”. A telep névadója báró Wesselényi Miklós, az „Árvízi hajós.” A vasút mellett, a sorompótól délre húzódó első utcát Wesselényiről, majd 1953-tól egy Bács-Kiskun megyei településről Dunapatajról nevezték el.
Az 1928-ban „Dickmanntól felfelé” keletkezett Tompa (Mihály) „uccát” szintén 1953-ban átkeresztelték Tomapház(a) utcának, egy erdélyi községről. A 2001-ben kialakított kicsi utca Pásztortáska utca, egy kis mezei növényről van elnevezve.
Készítette: Balla Anikó