Hazánkban több mint 50 szúnyogfaj honos. Ami közös bennük, hogy a nőstény szúnyogok alkalmanként gerinces állatok vérét szívják. A legtöbb szúnyogfajnak meghatározott táplálékpreferenciája van, több faj például a madarak vagy a kétéltűek vérét részesíti előnyben. A csípőszúnyogok csak egy kis csoportja vesz fel emberi vért. Vannak azonban olyan fajok is, amelyek emberi és állati vért egyaránt szívnak. A hím szúnyogok, de gyakran a nőstények is lágyszárú növények nedveit, elsősorban virágok nektárját fogyasztják, ebből fedezik energia- és folyadék szükségletüket.
A szúnyogok fejlődésmenete a következő: a szúnyog tojásaiból (petéiből) szúnyoglárvák kelnek ki, ehhez állóvízre van szükség. A lárvák a tenyészővízben fejlődnek, növekednek, majd bebábozódnak. A bábokból kikelnek a kifejlett szúnyogok, melyek képesek szaporodni. A megtermékenyített nőstény tojásait vagy a víz felszínére, vagy a víz közelébe, kiszáradó felszínekre helyezi el. A nőstény szúnyogok jelentősen több tojást tudnak lerakni, ha vért szívnak. A különböző fajok különböző élőhelyeken fordulnak elő. Folyók, tavak partján nyáron tömegével fordulhatnak elő a szúnyogok. Ugyanakkor a természetes vizektől távol is találkozhatunk velük. Ennek oka egyrészt az, hogy a szúnyogok terjedését a légmozgás segíti, a szél kilométerekre sodorhatja őket szaporodási helyüktől. Másrészt számos olyan szúnyogfaj van, amelyek lárvái a különböző tárgyakban, kisebb vízgyűjtő edényekben, de akár a keréknyomban megülő esővízben is fejlődnek. Ezek a szúnyogok az ország minden településén előfordulnak a tavaktól, folyóktól, mocsaraktól függetlenül. Városi környezetben rengeteg olyan tárgy van, amelyekben az összegyűlő esővíz lehetővé teszi a szúnyogok szaporodását. Otthont adhat nekik pl. a vízgyűjtő hordóban, virágcserép alatt, szétszórt hulladékban stb. összegyűlő esővíz. A nyári hőmérséklet mellett akár egy hét alatt kifejlődhetnek a szúnyoglárvák. Néhány deciliter vízből több száz szúnyog repülhet ki.
A szúnyogok elleni védekezésről
A csípőszúnyogok csípése egyrészt kellemetlen, másrészt, ami járványügyi és gazdasági szempontból fontosabb: betegségeket terjeszthet. A szúnyogok által terjesztett fertőzések az embereket és/vagy az állatokat is megbetegíthetik. A szúnyogok terjesztette betegségekről itt olvashat részletesebben: [https://www.nnk.gov.hu/index.php/jarvanyugyi-es-infekciokontroll-foosztaly/141-lakossagi-tajekoztatok/altalanos-tajekoztatok/633-lakossagi-tajekoztato-a-szunyogok-elleni-vedekezesrol.html]
Ki végzi a szervezett szúnyogirtást Magyarországon?
Annak érdekében, hogy országos szinten összehangoltan történjék a védekezés a szúnyogok ellen, a kezelések egy részét a központi szúnyoggyérítési program keretei között hajtják végre a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (rövidítve: BM OKF) irányításával, egy állami keretösszeg terhére. A BM OKF megbízott szakértők felmérései alapján határozza meg, hogy melyik településeken és mikor végezzék el a kezeléseket, annak érdekében, hogy a keretösszegből minél több helyszínen és időpontban, minél nagyobb társadalmi haszonnal lehessen beavatkozásokat végrehajtani. A katasztrófavédelem által koordinált országos szúnyoggyérítési program során a kezelések elsősorban jelentős szúnyogártalommal érintett területekre, azaz a Duna, a Tisza és mellékfolyóik, valamint a kiemelt turisztikai régiók (Balaton, Velencei-tó, stb.) vonzáskörzetére terjednek ki. A központi szúnyoggyérítési program részleteiről és programtervéről bővebben a BM OKF honlapján olvashat: https://www.katasztrofavedelem.hu/41/szunyoggyerites
A központi szúnyoggyérítési program azokra a területekre terjed ki, ahol a szúnyoginvázió a legnagyobb méreteket ölti. A központi szúnyoggyérítés mellett minden önkormányzatnak lehetősége van saját költségvetése terhére szúnyoggyérítést végeztetni a településen.
A munkálatokat a katasztrófavédelem irányítja, a kezeléseket szakemberek végzik, minden esetben a közegészségügyi hatóság által engedélyezett irtószerekkel. A konkrét felhasználást a megyei kormányhivatalok és járási hivatalok népegészségügyi szakigazgatási szervei ellenőrzik. Azt, hogy mely területekre terjed ki a központi szúnyoggyérítés, szakértői vizsgálatok határozzák meg. Ezek a szakemberek entomológusok, vagyis rovartannal foglalkozó szakértők. A helyismerettel rendelkező entomológus szakemberek ismerik a szúnyogok tenyészőhelyeit, és a kifejlett egyedek előfordulási helyeit, ezeken a pontokon mérik rendszeresen a csípésszámot, továbbá a vízben fejlődő szúnyoglárvák számát. Az adatokat kiegészítik az elmúlt évek ár- és belvízi védekezése során szerzett információkkal, valamint az állampolgárok által az önkormányzatok felé jelzett bejelentésekkel és a bejelentések alapján végzett szakértői vizsgálatokkal. A szakértők által folyamatosan végzett monitoring elengedhetetlen, mert a tenyészőhelyeket és az adott időjárási viszonyokat is figyelembe kell venni a kezelés helyének és gyakoriságának megállapításakor.
Az országos szúnyoggyérítési program a csípőszúnyogok fejlődéséhez igazodik, minden évben jellemzően áprilisban indul. A kezelésekre szeptember 30-ig van lehetőség, azonban az elmúlt évek tapasztalatai alapján augusztus végéig a munkák túlnyomó többsége lezajlik.
A kivitelezőket és a szakértőket közbeszerzési eljárás keretében választották ki, a kivitelezői megbízást a Szerocor Konzorcium (tagok: Corax-Bioner Biotechnológiai Zrt., SZEMP Air Légiszolgáltató Kft., ROVÉRT Rovar- és Rágcsálóirtó Kft.,) kapta, a szakértői feladatokat a Pannon-Bio-Kalibra Konzorcium (tagok: Bio-Kalibra Környezetvédelmi Szolgáltató Bt. és Pannónia Központ Szakértői és Tanácsadói Koordinációs Kft.) látja el. A szúnyoggyérítést végző cégek kártevőirtó tevékenységi engedéllyel rendelkeznek. A közreműködő szakembereknek egészségügyi gázmesteri, illetve kártevőirtó szakmunkás képesítésük van, a munkák szervezésében műszaki és környezetvédelmi végzettséggel rendelkezők is részt vesznek. Minden felhasznált irtószer rendelkezik a közegészségügyi hatóság engedélyével.
Az előírások szerint a szúnyoggyérítést alapvetően kétféle technológiával végzik ott, ahol azt a szakértő a szúnyogok egyedszám-növekedése miatt javasolja:
Biológiai lárvagyérítés; földi, vagy légi kijuttatással
A biológiai gyérítés során egy baktérium által termelt fehérjetartalmú készítményt juttatnak a szúnyogok tenyészőhelyeire a vízbe. A kisebb vízfelületekre járműre szerelt nagynyomású permetezővel, a nagyobb vízfelületekre pedig repülővel juttatják ki a készítményt. A környezetbarát szer az alkalmazott dózisban kizárólag a szúnyoglárvákat pusztítja el, ártalmatlan minden más élőlényre. Ez a módszer a kifejlett szúnyogok elleni védekezéshez nem alkalmazható, csak az utánpótlásuk csökkenthető a lárvák elpusztításával. A biológiai módszer alkalmazása elsőbbséget élvez minden olyan esetben, amikor ezt a helyszín és az időjárási viszonyok, illetve az évszak lehetővé teszi, azonban erre nincs mindig lehetőség. A folyók áradása után, vagy esőzéskor milliószámra keletkeznek pocsolyák olyan területeken, amelyek nem közelíthetőek meg. Ilyen erdős, fás területen a biológiai készítmény légi kijuttatása sem vezetne eredményre, hiszen a készítmény nem jutna el a fák lombjai alatt lévő vízfelületig, ahol a szúnyoglárvák fejlődnek. Mindezeken túl a szúnyogok élőhelyeinek jelentős része magántelkeken található. Nem lehetséges tehát kizárólag biológiai eljárással védekezni a szúnyogok ellen, mivel lehetetlen felkutatni és kezelni minden egyes pocsolyát, kerti vízzel teli hordót, vagy vödröt.
Kémiai szúnyoggyérítés; földi kijuttatással
A kémiai szúnyoggyérítés során egy piretroid hatóanyagú irtószert permeteznek a szakemberek földi úton, azaz platós gépjárművön rögzített berendezések segítségével. Az eljárás történhet melegködképzéssel, ekkor az apró cseppekre bontott irtószer terjedését hő hozzáadása is segíti. Ez a technológia elsősorban növényzettel erősebben borított környezetben előnyös, de a létrejövő köd rövid időre korlátozza a látási viszonyokat, ezért forgalmas helyeken kevésbé használatos. A másik lehetőség az ULV eljárás, ami szintén apró cseppekben juttatja ki az irtószert, de hő hozzáadása nélkül. A permetfelhő csak kis mértékben észlelhető, a közlekedést nem zavarja, ezért forgalmasabb, városias területeken elsődlegesen ezt az eljárást alkalmazzák. Az irtószer a kijuttatott mennyiségben emberekre, melegvérű állatokra, növényekre ártalmatlan, az csak többezerszeres dózisban fejtene ki negatív hatást. Hektáronként mindössze fél litert permeteznek ki belőle, kijuttatás után néhány órával pedig le is bomlik. A kezeléseket napnyugta után kezdik, így a méhekre, és más nappal aktív rovarokra nem jelent veszélyt a szúnyogirtás (az alacsony dózis miatt a méhfélékre és más kevésbé érzékeny rovarokra egyébként sincs letális hatása a készítményeknek). Ennek ellenére elővigyázatossági okokból a gyérítés előtt a szakemberek tájékoztatják a méhészeket, hogy mikor és hol lehet permetezésre számítani. A kémiai permetezés a települések belterületén zajlik.
A felhasznált irtószereket a közegészségügyi hatóság engedélyezi a hatóanyagok közös európai uniós listája alapján. A konkrét felhasználást a megyei kormányhivatalok és járási hivatalok népegészségügyi szakigazgatási szervei ellenőrzik. Az ellenőrzésekbe a területi katasztrófavédelmi igazgatóságok munkatársai is bekapcsolódnak.
Az alkalmazott irtószerek nem ártalmasak az emberi egészségre. A piretroid-készítmények a melegvérűeket, így például az embert, a háziállatokat – a legtöbb háztartási rovarirtó szerhez hasonlóan – csak többezerszeres dózisban tudnák megmérgezni. A készítmény egyébként a szabadban néhány óra alatt lebomlik. Háziállatokon és növényeken semmilyen hatást nem fogunk tapasztalni. Ugyanakkor az imágók ellen használt készítmények más rovarokra is veszélyesek lehetnek, de az alacsony dózisnak köszönhetően nem kell kiterjedt rovarpusztulástól tartani. A földi kezelések a napnyugtát követően zajlanak, így a beporzó rovarok nagy többségével, köztük a házi méhekkel ténylegesen nem találkozik az irtószer. Ettől függetlenül elővigyázatossági okból a szúnyoggyérítések időpontja előtt az önkormányzatoknál bejelentkezett méhészek minden esetben értesítést kapnak. A gyérítések csak lakott területen zajlanak, ezért a mezőgazdasági területekhez telepített méhészeteket semmilyen formában nem érintik! A szúnyoglárvák elleni készítmény (Bti) a felhasznált dózisban csak a csípőszúnyoglárvákon fejti ki hatását.
A nyitott ablak nem jelent kockázatot, mivel azonban a készítmény zárt térben lassabban bomlik le, mint a szabadban, a permetszer leérkezéséig érdemes bezárni az ajtókat, ablakokat. Földi melegködös védekezéseknél előfordulhat, hogy a gyermekek kedvet kapnak a ködben játszani, vagy közelről akarják nézni a járműveket. Ezt a szülők akadályozzák meg! A kezelés után pár perccel a permetköd eloszlik, ekkor nyugodtan folytatni lehet a szabadtéri tevékenységet. A gyermekeket ne engedjék a kezelést végző járművekhez és a gépek, irtószertartályok közvetlen közelében ne tartózkodjanak! Amennyiben mégis bárki közvetlenül érintkezne az irtószerrel (betöltés során a reptéren vagy a földi járművek kiinduló állomásain), az érintett felületet alapos szappanozás után langyos vízzel mossa le!
A megelőző években légi kezeléseket is alkalmaztak, azonban a légi kijuttatásra engedélyezett szúnyogirtó készítmények engedélye lejárt, így a továbbiakban ezt a technológiát csak járványügyi veszélyhelyzet esetén, az országos tisztifőorvos egyedi hozzájárulásával lehet használni.
Ártalmas-e a szúnyogirtás az emberekre és a környezetre nézve?
A biológiai szúnyoglárva-irtásban használt hatóanyag az emberre nézve ártalmatlan. Jellemzően az irtószerrel a lakosság nem is érintkezik, mert azt közvetlenül juttatják a vízbe, ahol a szúnyoglárvák fejlődnek. Az irtószer kiszórása is többnyire lakott területen kívül történik. A biológiai módszer során alkalmazott szer bármely napszakban kijuttatható, akár repülőről, akár autóról, csónakról, vagy háti permetezőből is. A módszer elhanyagolható környezetterheléssel jár, mert az irtószer hatóanyaga szinte kizárólag a csípőszúnyogok lárváira van hatással, a vízi élővilágot sem veszélyezteti
A kémiai szúnyogirtásban használt úgynevezett piretroid típusú hatóanyagok a rovarok idegrendszerét károsítják, a csípőszúnyogokon kívül bizonyos más ízeltlábúakra és vízi szervezetekre nézve is ártalmasak, szabályos alkalmazásuk kiemelten fontos a környezetvédelmi szempontokra tekintettel. Emiatt a szúnyogirtás csak lakott területen, a felszíni vizektől meghatározott védőtávolság megtartásával hajtható végre. Továbbá, számos vonatkozó szabállyal: pl. az időjárási feltételeknek, a kijuttatás időpontjának korlátozásával, a kezelések indokoltságának kötelező mérésével igyekszünk biztosítani azt, hogy a szúnyogirtás a lehető legkisebb környezetkárosodást okozza. A ma használt irtószerek az engedélyezett koncentrációban, szabályszerű kijuttatás mellett nem jelentenek elfogadhatatlan kockázatot a lakosságra nézve. Annak érdekében, hogy a lakosság megtehesse a szükséges óvintézkedéseket és elkerülhesse a vegyszernek való kitettséget, előírásra került, hogy a kezelésekkel érintett területen a lakosságot a szúnyogirtást megelőzően értesíteni kell. A kémiai szúnyoggyérítés napnyugta és napkelte között zajlik. Az irtószert autóra szerelt permetezőgépekkel juttatják ki.
A lakosság értesítése a kezelést elrendelő, illetve a kezelt terület alapján illetékes települési önkormányzat feladata. Az értesítés történhet például nyomtatott, sugárzott vagy online kommunikáció útján, de törekedni kell arra, hogy a lakosság minél szélesebb körét elérje.
Az értesítés tartalmazza az alábbi információkat:
– a kezelés pontos időpontját,
– a kezelésben érintett település, településrész megjelölését,
– az irtószer és a kijuttatástechnológia nevét
– a lakosság részére javasolt intézkedéseket, az alábbiak szerint: „A szabadban tárolt gyermekjátékokat, élelmiszereket, evőeszközöket, a szabadban szárított ruhákat a kezelés napján javasolt összegyűjteni vagy letakarni. A kezelés idejére és az azt követő 1 órában javasolt az ablakokat, ajtókat zárva tartani és a külső levegőt bejuttató mesterséges szellőztető berendezéseket kikapcsolni. A kezelt területen termő zöldségeket, gyümölcsöket fogyasztás vagy feldolgozás előtt ajánlott megmosni. A kezelést végző gépkocsi közvetlen közelében tartózkodni nem szabad. A szabadban, fedetlenül tárolt vízgyűjtő edényekben, a különböző tárgyakban megülő esővízben akár egy hét alatt is kifejlődhetnek a szúnyoglárvák. A szúnyogirtó kezelés kiegészítéseként ajánlott, hogy az ingatlantulajdonosok szüntessék meg, rendszeresen ürítsék vagy takarják le az épületek körüli kisebb, pangó vízgyülemeket.”
A katasztrófavédelem által koordinált központi szúnyoggyérítés során a kezelések pontos helyét és idejét a katasztrófavédelem weboldalán hétfőként teszik közzé.
Mi biztosítja a szúnyogirtás minőségét?
A szúnyogirtás hatékonyságának alapja a hatóság által megvizsgált és engedélyezett irtószer, valamint a szabályszerűen elvégzett irtószer-kijuttatás. Ahogyan arra korábban utaltunk, a vonatkozó szabályozás előírja, hogy a szúnyogirtást megelőző indokoltsági- és az irtást követő hatékonysági méréseket végezze el és dokumentálja a kártevőirtó szolgáltató vagy egyéb szakértő cég. Leegyszerűsítve: a szúnyogirtás előtt megszámolják, hogy adott idő alatt hány szúnyog gyűjthető csapdával (vagy hány szúnyog próbálja megcsípni az embert) és a szúnyogirtás után megismétlik ezt a számolást, a két eredményt pedig összehasonlítják. Fontos tudni, hogy az irtást követően az elvárt hatékonyság minimum 80 %, mely azt jelenti, hogy a település területén továbbra is előfordulnak a szúnyogok, de lényegesen kisebb számban, mint a kezelést megelőzően. Szabályok vonatkoznak arra is, hogy a szolgáltatóknak milyen formában kell rögzítenie a szúnyogirtás körülményeit, hogy az a tevékenységet felügyelő hatóság által utólag is ellenőrizhető legyen. Amennyiben a szúnyogirtással kapcsolatban panaszunk merül fel, javasolt ezt először az önkormányzat felé jelezni, aki saját hatáskörben, vagy illetékesség hiánya esetén az illetékes népegészségügyi hatóság bevonásával megteszi a szükséges lépéseket.
Miért szükséges, hogy a lakosság is közreműködjön?
Vannak olyan szúnyogfajok, amelyek kifejezetten emberközeli életmódot folytatnak, ezek lárvái a ház közelében lévő különböző tárgyakban megülő esővízben fejlődnek. Ilyen szúnyogok az ország minden településén előfordulnak a tavaktól, folyóktól, mocsaraktól függetlenül. A szúnyoglárvák számára alkalmas vízgyülemek többnyire magánterületen, kertekben, esetleg üzemi területeken találhatóak, ezért nincs lehetőség arra, hogy a kártevőirtók a szúnyoglárvákat célzottan elpusztíthassák. Bár a szervezett szúnyogirtás a kifejlett szúnyogok nagy részét elpusztítja, a szúnyoglárvákból kikelő rovarok akár napokon belül pótolhatják az elpusztított vérszívókat.
Fontos tudni, hogy az egyre inkább terjedőben lévő, inváziós szúnyogfajok (ázsiai tigrisszúnyog, ázsiai bozótszúnyog és koreai szúnyog) már a vizes élőhelyektől, tájegységtől függetlenül a legtöbb településen, városi környezetben jelen vannak és a lakosság által észlelt szúnyogártalomért egyre nagyobb mértékben felelősek. Ezeknek a szúnyogfajoknak a lárvái főképp a kisebb-nagyobb vizesedényekben, hulladékban, egyéb arra alkalmas eszközökben összegyűlő esővízben, például virágcserepek alatt álló vízben stb. fejlődnek. Ezen fajoknak az élettere kicsi, repülési távolságuk rövid (legfeljebb 100-200 méter), ezért leginkább a kifejlődési helyükön és annak közvetlen szomszédságában próbálnak táplálkozni és ott okoznak problémát.
A szúnyoglárvák tenyészőhelyeinek a megszüntetése nyújt megoldást a kis vízgyülemekben fejlődő szúnyogfajok ellen, ezt magánterületen a tulajdonos, a terület használója/kezelője tudja elvégezni. Ez különösebb anyagi ráfordítást és vegyszerhasználatot nem igényel, a környezetre nézve nem káros. Az Európai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ (ECDC) ajánlásai is a vízgyülemek felszámolását javasolják elsődleges módszerként.
Mit tehet magánemberként, hogy kevesebb szúnyog legyen a környezetében?
Nagyon fontos, hogy megszüntesse otthonában azokat a vízgyűjtőket, amelyek a szúnyogok szaporodását segítik. Ha környezetében észleli szúnyoglárvák fejlődését, hívja fel családtagjai, ismerősei figyelmét is a szúnyogok elleni védekezés fontosságára.
– Az udvaron tárolt vödröt, kannát, talicskát, gyermekjátékot, stb. úgy fordítsa, tárolja, hogy abban az esővíz ne tudjon összegyűlni.
– Az állatok itatóvizét ne csak utántöltse, hanem rendszeresen cserélje friss vízre.
– Az esővízgyűjtő hordót, víztárolót, stb. fedje le vagy sűrű hálóval takarja le. Gazdaboltokban és nagyobb áruházakban beszerezhetők a lakosság által, háztartásokban használható kémiai és biológiai szúnyoglárva-irtó szerek is. Ezek használati utasítását viszont már a megvásárlásuk előtt szükséges áttekinteni, mert nem mindegyik szer használható például a fogyasztásra termelt növények öntözésére.
– Az ereszcsatornát, vízelvezető árkot tartsa karban, hogy a csapadékvíz elfolyhasson.
– A takaróponyvát, mezőgazdasági fóliát, stb. olyan módon terítse le, hogy a víz ne álljon meg rajta.
– Ne hagyja, hogy a virágcserepekben hosszabb ideig víz álljon. A temetői virágvázát töltse fel apró kaviccsal, sóderral vagy homokkal és erre öntse a vizet.
– Ne tároljon a szabadban szétszórtan olyan hulladékot, pl. gumiabroncsot, stb. melyben a víz összegyűlhet.
– Több szúnyogfaj a telet úgy vészeli át, hogy a kifejlett szúnyogok fagytól védett helyekre húzódnak be ősszel. A garázs, pince, akna, istálló stb. nyílászáróit tartsa zárva az őszi hónapokban, vagy szúnyoghálóval védje azokat.
– A szúnyogok este aktívak, nappal a sűrű, árnyékot nyújtó növényzetben bújnak meg. A kertünk megfelelő gondozása, a fű lenyírása, lekaszálása is csökkenti a szúnyogok jelenlétét.